Fábry Sándor, a népszerű showman igazán sokszínű egyéniség: rengeteg műsort készített már, és nagyon sok arcát ismerjük. Autók tekintetében viszont kifejezetten állhatatos, hiszen immár a második Subaruját használja. A művész június 1-én vette át új Foresterét a Subaru hazai vezérképviseletétől, az Emil Frey Import Kft-től, mi pedig autózási szokásairól beszélgettünk vele.
Mióta van jogosítványa?
1972 óta. A gimnáziumban akkor még létezett a politechnika nevű tantárgy, ami azt jelentette, hogy két féléven keresztül egy kockát reszeltünk, ami a végén egyre jobban hasonlított egy golyóhoz. De akkor hirtelen észbe kaptak, és harmadik-negyedikben műszakit és KRESZ-t oktattak. Így aztán érettségire szinte mindenki megszerezte a jogosítványt – engem kivéve.
Hol csúszott meg a dolog?
Én még az MHSZ-nél tanultam a Dagály utcában. Az oktatóm egy rendőr százados volt, aki akkorákat csapott a combomra, hogy a vér majd’ kiserkent belőle. Na, ő sokszor szaladt el a haverjaihoz „ügyeket intézni”, és arra az időre kiadta nekem a feladatot: csináljak ennyi meg annyi Y-tolatást meg beállásokat a vén Skodával.
Akkor a gyakorlati részből alaposan felkészült…
Igen, de ennek ellenére azt mondták, hogy kicsit szétszórt vagyok, és bár nincs nagy baj, de mégis minden baj egy kicsit.
Vagyis jött a repeta?
Ja, vezetésből még kétszer. Fiatalon pedig elég ritka, hogy valaki így menjen át, úgyhogy szégyelltem is magam, de végül azért sikerült.
És egyből volt mit vezetni?
Sokáig nem, de aztán egy hajdani kollégámtól megvettem az első autómat, egy Steyer Puchot, aminek előre nyílt az ajtaja. Húszezer forintot fizettem érte – részletekben. Később aztán ezzel a kisautóval sajnos Kecskemét környékén felborultam. Máig nem tudom, hogy történhetett; talán fáradt voltam és elaludtam. Aztán vettem egy „dolláros” Trabant 601-est, amire nem kellett évekig várni. Na, azt sokáig használtam és nagyon szerettem. Aztán átültem egy Fiat Unóba, ami a kommunizmusban még filmgyári szinten is menőnek számított. Akkor voltam 33 éves, és azt mondtam magamnak: milyen csodálatos dolog, hogy nekem, a Filmgyár üdvöskéjének a krisztusi korba lépve sikerült végre szereznem egy olyan autót, amilyet egy torinói titkárnőnek… Különben erről a Fire motoros autóról, ami akkor óriási újdonság volt, még ma is tudok, mert ismerem azt, aki megvette tőlem.
Szóval vonzódik az újdonságokhoz?
Úgy van. Ez a Forester például a világ első dízeles boxermotoros autója, és ez nagyon tetszik benne.
Már előzőleg is Foresterrel járt. Ezek szerint nem véletlen a választás?
Szerintem a Subarut nem véletlenül mondják az egyik legjobb japán márkának, nekem pedig különös okom is van rá, hogy szeressem. Ötven-száz fellépésem van egy évben az ország lekülönbözőbb részeiben, így legalább ötvenezer kilométert megyek évente. Autóval utazom, és zömében magam vezetek, mert akkor nem kell senkihez igazodni. Amióta show-muki lettem, rengeteg autóm volt már, de eddig ez az, ami a legközelebb áll hozzám. Jó minőségű, nagyon megbízható, és kifejezetten egyedi a megjelenése.
Az országjáró turnékon és a városi közlekedésen kívül hol tudja még kihasználnia Forester képességeit?
Elég sokat járok vízitúrázni, és ehhez sok holmi kell, amiket ráadásul le kell vinni a vízpartra, ahol nincs aszfalt. De ugyanez a helyzet, amikor a lovassporthoz szükséges felszereléseket kell eljuttatni valahová – ilyenkor is nagyon praktikus a Forester. A szimmetrikus összkerékhajtás kivételes stabilitást és mindig nagy biztonságot ad, különösen akkor, amikor leesik a hó, és látom, ahogy a többi autó csúszkál az úton. Ráadásul a Forester szolid autó. Használtam régebben egy drága kabriót, és mindig szabadkoznom kellett a benzinkútnál, hogy nem az enyém… Ez viszont úgy elegáns, hogy közben mégsem hivalkodó, emellett pedig komfortos, kényelmes. Az előző Forestert is nagyon szerettem, mert semmiféle problémám nem volt vele.
És milyen érzés ezzel autózni?
A sportos jellege nagyon közel áll hozzám, úgyhogy kifejezettem élvezem a vezetését. Általában nem hajtok gyorsan, bár bevallom, volt már pár csekkem, amit be is fizettem. A Forestben azt is szeretem, hogy nem ormótlan, nem nagy, nem agresszív. A ’vállalkozó’ szó jelentése ma igen sokrétű Magyarországon, de ez a kocsi a jobbik értelmét tükrözi. Ahogy mondtam, sokat járom a vidéket, de ebben az autóban nem gondolják, hogy na, megjött az agyát játszó menő Pestről, aztán csikorognak a radiálok és megy a vászontető le-föl…
Ráadásul nem is Pesten lakik.
Nem bizony, hanem Leányfalun, de minden nap bejövök a városba, van úgy, hogy kétszer is. Mindig mondom a Palik Lacinak, hogy nem Dakarra kell menni, hanem be kell jönni a Szentendrein, vagy végigzötyögni a Budafoki úton. De ez nem gond, mert a Forester egy kicsit magasabb építésű, ami még azért is jó, mert messzebbre látok belőle, mint a többi kocsiból, és a fellépések utáni hosszú utazások végén is kifejezetten kényelmes abból a magas ülésből lehömbölödni. Ráadásul fantasztikus vele a parkolás! A szervót úgy ki lehet tekerni, hogy a múltkor egy belvárosi beállásnál magam is meglepődtem. Mondjuk hátul egy kicsit segített a vonóhorog… Persze ez csak vicc volt, de a lényeg, hogy a Forester nagyon jól eltalált darab.
Forrás: Subaru
